Tudnivalók
Minden primitív reflex egyben csecsemőkori reflex is.
A primitív reflexek veleszületett, automatikus mozgásminták, amelyek segítik a baba fejlődését a mindennapi életbe. Normál esetben az idegrendszer érésével 0–1 éves kor között gátlódnak. Ha fennmaradnak, hatással lehetnek a mozgásra, figyelemre, tanulásra és az érzelmi szabályozásra. A célzott mozgásos gyakorlatok támogatják az idegrendszer érését, javítva a testtudatot, egyensúlyt és a mindennapi teljesítményt.
A primitív reflexek veleszületett, automatikus mozgásválaszok, amelyek már a magzati életben megjelennek, és fontos szerepük van a születés körüli időszakban, valamint a csecsemő túlélésében, táplálkozásában és fejlődésében. Ilyen például a Moro-reflex, szopó-markoló reflex vagy az ATNR. Ezek a reflexek segítik a baba mozgásfejlődését, érzékelését és az idegrendszer érését.
Az egészséges fejlődés során a primitív reflexek az első életévben fokozatosan gátlódnak. Ha ez a folyamat elmarad vagy nem teljes, a fennmaradó reflexek később is hatással lehetnek a gyermek működésére. Jelentkezhetnek mozgáskoordinációs nehézségek, figyelemzavar, tanulási problémák, beszéd- és írásnehézség, érzelmi túlérzékenység vagy viselkedési kihívások.
A jó hír, hogy az idegrendszer fejleszthető.
Célzott, játékos, mozgásos gyakorlatokkal támogatható a primitív reflexek gátlása, ami segíti a gyermek idegrendszeri érését. Ennek hatására javulhat a testtudat, az egyensúly, a figyelem, a tanulási teljesítmény és a mindennapi helyzetekben való alkalmazkodás.
Amikor szülőként azt érezzük, hogy valami nem stimmel, nem úgy fejlődik ahogy kellene, korához képest elmaradásai vannak….akkor lehet hogy gyermekedet, vagy a felnőttet egy ősi reflex húzza vissza a fejlődésben.
Felmérések azt mutatják, hogy egyre nő a szorongó gyermek száma, de nem csak a gyerekekre jellemző ez a statisztikai adat, hanem a fiatalkorúakra is. Ez a jelenség sajnos az egész életünket végig kísérheti. A frusztráció már csecsemőkorban is elkezdődhet és életünk végéig fennállhat. Ezt külső tényezők is kiválthatják, mint például betegség, családi helyzet megváltozása (pl. válás, haláleset), rossz szociális közeg, ahol a gyermek rosszul érzi magát.
A fennmaradt primitív reflexek hatására a gyermek könnyebben megijed, nehezebben nyugszik meg, érzékenyebb lehet a zajokra, fényre, érintésre vagy változásokra. Ez a fokozott idegrendszeri készenlét belső feszültséget, bizonytalanságérzést és szorongásos tüneteket eredményezhet, még akkor is, ha a gyermek nem tudja megfogalmazni, miért érzi magát rosszul.
Amennyiben ezt a feszültéséget hordozzuk felnőttként is, a folyamatos stressz helyzet hatni fog az izomzatunkra, mely egyfolytában egy feszült állapotban van. Ez megmutatkozhat például váll, derékfájdalomként, vádli feszülésben. Nők esetében nagyon jó példa erre, ha valaki nem szeret lapos talpú cipőben járni, a magassarkú cipő hordása a kényelmes. Feszültség esetén az idegrendszer állandó készenléti állapotban tartja az izmot. Ilyenkor a vádli keménynek, görcsösnek érződik, gyakran társul lábujjhegyre állással. Ez jelentkezhet gyermeknél, felnőttnél.
A gyermekkori szorongás ilyen esetekben nem „akarati” kérdés, hanem az idegrendszer éretlenségének jele.
Jó hír, hogy megfelelő, célzott mozgásos gyakorlatokkal támogatható a primitív reflexek gátlása és az idegrendszer szabályozása. Ennek hatására csökkenhet a belső feszültség, javulhat az érzelmi biztonságérzet, a gyermek pedig nyugodtabban, magabiztosabban tud kapcsolódni a mindennapi helyzetekhez.