Szorongó gyermek

Miből tudhatjuk, hogy egy gyermek szorong?

„Nagy szüksége van a támogatásra, mert kicsit bátortalan szegény.”

„Kicsi még ő a változáshoz.”

„Türlemesnek kell lenni vele, mert nehezen alkalmazkodik az új helyzetekhez”

Ismerősek ezek a mondatok?

A szorongó gyermekek szülei gyakran használják őket.

Fontos azonban szem előtt tartani, hogy ahogy nincs két egyforma gyermek, úgy két egyforma tünetegyüttesről sem beszélhetünk. A szorongás jeleinek észlelését ráadásul az is megnehezítheti, hogy a gyermek igyekszik megfelelni a szülei elvárásainak, és a belső feszültségeit elnyomva bátornak és nyitottnak mutatkozik az új helyzetekben. Szülőként ugyanis azt várjuk a gyermekeinktől, hogy az életkoruk növekedésével az önállóságuk, magabiztosságuk és rugalmasságuk is nőjön. A szorongó gyermekekben azonban minden új helyzet, ismeretlen program vagy helyzetváltoztatás félelmet kelt, és az azzal való megküzdés gyakran hisztihez, érzelmi összeomláshoz vezet.

Viselkedési zavarok gyermekkorban – amikor a magatartási problémák mögött feszültség állhat

A viselkedési zavarok gyermekkorban sokféleképpen megjelenhetnek, és egy-egy viselkedés önmagában nem feltétlenül jelent viselkedési zavart. Gyakoriak az olyan esetek, amelyekben a szorongó gyermekek felvett viselkedési mintákat alkalmaznak az iskolában, ám hazaérve az otthona biztonságában kiadják magából a feszültséget – ami teljesen megérthető, hiszen az érzelmeik folyamatos kontrollálása rendkívüli módon kimeríti őket. Azonban a szülők gyakran csak annyit érzékelnek a helyzetből, hogy a gyermekük „kezelhetetlen”.

Az ilyen szituációkat tovább nehezíthetik a belső feszültség miatt jelentkező rossz szokások (például tikkekés, esetenkénti lábujjhegyre emelkedés, körömrágás, gyakori kiabálás és sírás vagy az átlagosnál nagyobb érzékenység). Ilyen körülmények között nem csoda, ha a gyermeknek nincs kedve leülni megtanulni vagy megírni a leckét, hiszen sokszor már a ceruza kézbevétele és a betűk szép megformálása is nehézséget okoz a számára. A szülők ilyenkor tehetetlennek érzik magukat, mert látszólag hiábavaló minden kísérletük a gyermek megnyugtatására vagy meggyőzésére, hogy próbálja ki az új helyzetet.

Szülőként ilyen esetekben fontos tudatosítani magunkban, hogy nem mi „neveljük rosszul” az érzékeny gyermekeket, és ő sem szándékosan szófogadatlan, hiszen tisztában van a kötelességeivel, épp csak a teste és az idegrendszere más nyelvet beszél, mint a miénk. Minél előbb felismerésre kerül a probléma forrása, annál hamarabb könnyebbé válhat az egész család élete. Mivel a szorongást esetenként reflexmegmaradás is okozhatja, érdemes lehet kivizsgálni, hogy aktívak-e bizonyos csecsemőkori reflexek a gyermekben.

Milyen viselkedésbeli jelekre érdemes figyelni?

Szorongásra utaló jel lehet például a tikkelés, az erős pislogás vagy az úgynevezett vokális tikkek (mint például a torokköszörülés) megjelenése. De gyanúra adhatnak okot olyan viselkedési minták is, amelyek jelenléte szokatlan vagy aggasztó az adott életkorban. Szorongás állhat például egy hároméves gyermek mutizmusa vagy egyéb beszédfejlődési elmaradása mögött vagy egy tizenkét éves gyermek helytelen evőeszköz-használata és maszatos evése mögött. Jellemző viselkedési zavarok gyermekkorban még a szorongók esetén a szokatlan, váratlan helyzetekre adott impulzív reakciók (például ha egy iskoláskorú gyermek még mindig heves érzelemkitörésekkel reagál arra, hogy van-e hab a kedvenc süteményén vagy nincs, és kiszámíthatatlan, hogy éppen habbal vagy anélkül szeretné-e a süteményt).

Szenzomotoros fejlesztés szorongás esetén

A gyermek mozgásának, érzékelésének és idegrendszeri működésének támogatásában a szenzomotoros fejlesztés is alkalmazható. Ha a szorongást a csecsemőkori reflexek megmaradása okozza, akár már 4-6 hónapnyi otthon végezhető reflexgátló tornával is látványos eredmény érhető el. Vágjunk bele együtt a folyamatba! Foglalj időpontot reflexfelmérésre, hogy minél hamarabb megkezdhessük a gyermek szenzoros fejlesztését személyre szabott gyakorlatsorok segítségével!