Te is azok közé a szülők közé tartozol, akiknek az újszülött gyermeke a legkisebb zaj vagy mozdulat hatására is a végtagjai hirtelen szétvetésével és a gerince megfeszítésével reagál, ez pedig azonnal felébreszti őt – sokszor pont akkor, amikor éppen a kiságyába próbálnák tenni őt?
Esetleg egy olyan óvodás, iskolás vagy tinédzser korú gyermeket nevelsz, aki látszólag komolyabb ok nélkül szorong az új helyzetektől, fél a változásoktól, netán szélsőségesen reagál a váratlan érintésekre, erős szagokra vagy fényekre? A csecsemők és az idősebb gyermekek válaszreakciója ugyan teljesen különböző, a kiváltó ok azonban mégis ugyanaz: a Moro-reflex.
Mi is az a Moro-reflex?
Ez az önkéntelen mozdulatreakció egy veleszületett csecsemőkori reflex, amelyet váratlan ingerek (például hirtelen hang- vagy fényjelenségek, meglepetésszerű érintések, hőmérsékletváltozások, egyensúlyi helyzetből való kibillenések) váltanak ki. A Moro-reflex aktiválódásakor a baba hirtelen szétterpeszti a lábait, széttárja a karjait, kinyújtja az ujjait és megfeszíti a testét.
A reakció egyfajta védekező mechanizmus, amely egyfelől a szülő számára jelzi, hogy a baba elvesztette az egyensúlyát, és meg kell támasztani, másfelől a babát igyekszik megvédeni egy esetleges esés következményétől, miközben arra sarkallja, hogy minél hamarabb, ösztönösen visszakapaszkodjon a szülőre.
A Moro-reflex általános esetben hat hónapos korra leépül. Bizonyos helyzetekben azonban a reflex később is aktív marad, ez pedig nemcsak alvásproblémákhoz vezethet, hanem komoly pszichés tüneteket is okozhat.
Milyen következményekkel járhat a Moro-reflex megmaradása?
Ha a Moro-reflex leépítése nem történik meg, az ahhoz vezethet, hogy az idegrendszer a hirtelen ingerek hatására továbbra is készenléti állapotba kerül, ez pedig egy olyan folyamatos belső feszültséget okozhat, amely viselkedési zavarokhoz, koncentrációs problémákhoz és állandó szorongáshoz vezethet.
A Moro-reflex megmaradásának gyakori tünetei:
- Sikítozás
- Ütés
- Harapás
- Karmolás
- Dühroham (esetenként kipirulás által kísérve)
- Hisztéria
- Sűrű pislogás
- Ingadozó hangulat
- Gyenge labdaérzék
- Fókuszálási problémák (gyakran mozgásos feladatok végrehajtása közben)
- Túlérzékenység bizonyos hangokra, ruhaneműkre, simogatásra, érintésre
- Időnként jelentkező légzésproblémák
- Más emberek tekintetének a kerülése
- Vonakodás vagy félelem az új tevékenységek vagy ételek kipróbálásától
- Emésztési és táplálkozási problémák
- Szédülés
- Hányinger
- Negatív gondolkodás és önkép
- A haláltól való extrém félelem
Szerencsére ez nem egy maradandó állapot. Célzott torna és megfelelő gyakorlatok (például a Moro-reflex mozdulatsorát megidéző tengericsillag-gyakorlat) rendszeres végzésének segítségével a megmaradt reflex leépíthető.
Mikor érdemes csecsemőkori reflexek gátlásával foglalkozó szakemberekhez fordulni?
Ha a gyermeked a megszokottnál érzékenyebben reagál az erős szagokra, a fényekre, a váratlan érintésekre, nehezen fókuszál és emellett a mozgásfejlődése is eltér a kortársaitól (például még óvodás korában is nehézséget okoz számára egy labda elkapása, feltűnően rossz az egyensúlyérzéke vagy nem megfelelő a mozgáskoordinációja mondjuk a hátúszás elsajátításához), ajánlott minél hamarabb felkeresnetek egy csecsemőkori reflexek gátlásával foglalkozó szakembert, aki meg tudja kezdeni a gyermek célzott szenzomotoros fejlesztését.
Pontosan tudom, hogy minden gyerek különböző, és más-más gyakorlatok segítségével lehet elérni náluk a legjobb eredményeket. Éppen ezért a szenzomotoros fejlesztést egy mozgásos teszttel kezdem, amely után – ha azt tapasztalom, hogy valamely primitív reflex még aktív – személyre szabott gyakorlatsort állítok össze.
Ha azt gyanítod, hogy a Te gyermeked nehézségeit is a csecsemőkori reflexek megmaradása okozhatja, foglalj időpontot még ma, hogy minél hamarabb elkezdhessük együtt könnyebbé tenni a gyermeked mindennapjait!