A bizonytalan mozgás és a viselkedési zavarok gyermekkorban gyakran visszavezethetők bizonyos primitív reflexekre. Ezek olyan automatikus mozgásminták, amelyek csecsemőkorban jelentős szerepet játszanak a fejlődésben, ám a mozgás tudatossá válásával általában megszűnnek működni. Ha ez nem történik meg, a megmaradt reflexek a későbbiekben komolyan zavarhatjá a gyermekek mozgáskoordinációját és koncentrációs képességeit. Ebből a cikkből 5 olyan meglepő jelet ismerhetsz meg, amelyek reflexmegmaradásra utalhatnak.
1. A gyermek számára nehézséget okoznak azok a mozgásformák, amelyeket a kortársai általában kedvelnek
A reflexmegmaradás bizonyos esetekben a legalapvetőbbnek tűnő mozgásokra is hathat. Ha egy gyermek nem szeret fejjel lefelé lógni vagy bukfencezni, nem mer felmászni a mászókára, mert fél a magasságtól, problémát okoz számára egy labda elkapása vagy mondjuk egy olyan összetettebb tornagyakorlat elvégzése, mint az indiánszökdelés, esetleg nem tud megtanulni úszni vagy biciklizni, elképzelhető, hogy egy csecsemőkori reflex megmaradása áll a nehézségei hátterében.
- A gyermek nem szereti a változást és nehezen alkalmazkodik az újdonságokhoz
A szülők hajlamosak magukat okolni, ha a gyermekük nehezen szokik be új közösségekbe, és ha szorong vagy sír, amikor óvodába, iskolába kell mennie. Pedig bizonyos esetekben ezek az idegrendszer olyan válaszreakciói, amelyeket a csecsemőkori reflexek megmaradása vált ki.
3. A gyermek nem tud sokáig egyhelyben ülni
Sok gyermekről csak akkor derül ki, hogy ülési problémái vannak, amikor bekerülnek az oktatási rendszerbe, és a tanárok, nevelők észreveszik, hogy gyakran billegnek a székkel, folyamatosan mocorognak, vagy éppen rendszeresen elfekszenek a padon. Ilyen helyzetekben sokszor csak rájuk aggatják a „viselkedési zavaros” címkét, ahelyett, hogy megpróbálnák megtalálni a figyelemzavar és a beilleszkedési nehézségek mögött álló okot – ami sok esetben a csecsemőkori reflexek visszamaradásával is összefügghet. A fentiek mellett gyanúra adhat okot az is, ha a gyermek rendszeresen ül a térdei között, „W-ülésben”.
4. A gyermeknek különös szokásai, fóbiái vannak
Vannak gyermekek, akik irtóznak a hajmosástól vagy éppen a széltől. Másoknak nagyon konkrét öltözködési szokásaik vannak, és nem hajlandóak például túl szűk nadrágokat hordani vagy bizonyos ruhadarabokat, cipőket felvenni. Az ilyen gyermekek esetében a legtöbben általában neurodivergenciára gyanakszanak, pedig ezeknek a furcsaságoknak a hátterében is állhat a reflexmegmaradás.
5. A gyermek folyamatosan matat vagy rágcsál
Szinte minden óvodai csoportba vagy iskolai osztályba jut néhány olyan gyermek, aki látszólag kényszeresen piszkál dolgokat, pödri a haját, fel-le húzogatja a kardigánja cipzárját, játszik a pad tetejére kirakott vonalzójával, megrágja az íróeszközeit vagy éppen a ruháit, esetleg kidugja vagy forgatja a nyelvét írás, rajzolás, ollóval való vágás közben. Az ilyen gyermekek szülei általában minden erejükkel azon igyekeznek, hogy leneveljék őket ezekről a rossz szokásokról, a rendszeres fegyelmezések pedig egyre feszültebbé teszik a gyermekeket és egyre tehetetlenebbé a szülőket. Mivel sokszor az ilyen viselkedési minták kiváltó oka is a primitív reflexek megmaradása lehet, azok felismerése, és az azt követő reflexintegráló reflexintegráló szenzomotoros fejlesztés egyszer és mindenkorra véget vethet ennek a megterhelő helyzetnek.
Ha ezeket a sorokat olvasva Te is ráismertél a saját gyermeked, családod nehézségeire, elképzelhető, hogy számotokra is a reflexgátlás jelentheti a megoldást. Kérj időpontot még ma, hogy minél hamarabb elkezdhessük a közös munkát, és együtt elindulhassunk egy kiegyensúlyozottabb élet felé vezető úton!